Az áhítat
Elkezdtük a koncertet, kértem Zoltántól, hogy időnként súgjon, hogy mikor kell a következő kép, de egy idő után szem elől vesztettem.
Amikor a műsor az áhítat idejének közelébe ért, a kórus befejezte az aktuális számot, csönd, majd kisebb zavar, sugdolózás kezdődött a kórusban. Nekem úgy tűnt, hogy ők sem tudják, hogy Zoltán merre van, de aztán megtalálták a papi padban, és jelezték neki, hogy ő következik. Átverekedte magát a kóruson, kinyitotta a jegyzetét, és elkezdte mondani a bevezető szöveget.
Ekkor nem volt kép kivetítve: nem akartam előre rendőrsapkákkal sokkolni a közönséget. Izgatottan vártam, hogy milyen igét olvas fel ehhez a képhez.
Nem olvasott fel igét. Rám se (a falra se) nézve átcsapott a cselekménybe, és arról kezdett beszélni, hogy az ünnepre készülésnek mennyire fontos eleme a rendteremtés.
Ekkor már kezdtem érteni beszédének és a képnek kapcsolatát -- de mikor kell nekem kitenni a képet a falra?!? Rend --> rendőr --> mikor hívunk rendőrt? --> ha magunk nem tudunk rendet tartani --> külső segítség kell. Megvan! Külső! Ez kulcsszó! Édes Zoltánom mondd ki hogy külső ...
Kimondta. Kép ki a falra, vagy nyolcvan fej egyszerre 15-18 fokkal balra fordul -- így kell ezt csinálni!