Újabb szombat, újabb esemény: a Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ) Bárka-szakcsoportja látogatott gyülekezetünkbe. A meghívás annak is szólt, hogy bemutassák a Mozgássérült Passiót. 2003 óta, változó szereposztásban, sérültek és segítőik együtt, évente többször adják elő ezt a -- nem is tudom, hogy minek lehet nevezni -- előadást? színdarabot? drámát? Döbbenetes hatású, és nemcsak annak, aki először látta.
Magam Kőszegen találkoztam velük először, akkor végigfotóztam az egész előadást. Ezen a szombaton nem terveztem nagy fotózást, de többen figyelmeztettek is, hogy csak diszkréten, kellő távolságból, visszafogottan fotózzak.
Próbálkoztam teljesíteni ezen elvárásokat, miközben még előadás közben is rámszóltak. Ezeket a képeket sikerült összelopkodnom, és közzé kell tennem, mert -- az előadás után -- olyan jelzéseket kaptam, hogy várják.
A Bárkások is ...

... megmozdult az egész város:
Hozsánna a Dávid fiának!

akik harminc ezüstöt állapítottak meg neki.

... vette a kenyeret, és hálát adva megtörte,
és ezt mondta ...

... megjött Júdás ...

Péter visszaemlékezett Jézus szavaira, kiment onnan,
és keserves sírásra fakadt.

Mi vádat emeltek ez ellen az ember ellen?

Akarjátok-e hát, hogy szabadon bocsássam?

Ott megfeszítették őt, és vele másik kettőt:

másikat balról.

De harmadnapon ...

Mit keres a passió Ádvent előestéjén? Sokakat foglalkoztató gondolat -- hallhattunk is erről -- de a felhangzó húsvéti ének alatt kétség nem fért hozzá, hogy ennek a darabnak és bemutatóinak helyük van nálunk, hogy felismerjük magunkat.

Azt hisszük, magunk megyünk,
és nem vesszük észre azt, aki mögöttünk áll,