Betlehem-avatás
Úgy gondolom, nem könnyű időszak az Ádvent. Nem kívánom felvázolni teológiai értelmezését a különböző Krisztus-eljöveteleknek, hogy mi mindenre is kell figyelmeznünk az egyre rövidülő, sötétülő napokban. Arról ne is beszéljünk, hogy a szekularizált világ még mi mindent pakol rá, hogyan turbósítja életünket és írja elő, hogy mit kell tennünk. Egy biztos: készülnünk kell, mert ünnep jön el hozzánk, amit méltóképpen kell fogadnunk.
Ádventben két különböző jellegű tevékenység kapcsolódik össze: a várakozás és a készülés. Az egyik passzív szerep, és épp ezért ró óriási terhet az ember lelkére. Nem tudom, hányan figyeltek fel a Gyülekezeti Hírlevél december 2-i, Ádvent első vasárnapján megjelent első számában Rakovszky Zsuzsa soraira. Olvassunk bele ebbe a versbe!
Rakovszky Zsuzsa: December
Birtokba venni miért kívánjam
e meddő és sötét időt? E nyirkos és
villanyfények között imbolygó délutánban
kinek érzékei ne sejtenék meg az év
legmélyebb pontját – a várakozás idejét,
az átmenetét? A közt vagy átjárót két ismeretlen
tér közt… A vonulást a kiszáradt medren át.
Az üzletek fölött, fenyőgallyak közé fűzötten
mezítelen villanyégők világolnak a ködben,
melynek sem centrumát, sem szilárd
partját nem érezni. Érzékeim is alacsony lángra csavartan
égnek. Miért akarjam
lángba borítani e homályos téli órát,
az alkonyét? E szétfolyó időt, amely sem
vágyát a szívnek, sem örömét az elmének, sem elragadtatását
a léleknek nem ismeri? Szélbe vetetten
az ellenállás nélküli közegben
elúsznak tetteim. A hídon, a fekete víz felett,
ritkítva a ködöt, a sárga kandeláberek
lobbantják föl a szél testét. Ki mint folyóba fog
lépni a mi időnkbe, majd a sötéten
áradó, vízszagú szélben
érez először önmagára. Most
nincs tárgya még a vágynak. Várakozz…
A készülés viszont aktív szereppel kínálja meg a kiváltságosokat. Ebben az évben én is közéjük tartoztam, és bizalmat kaptam az első pécsi evangélikus Betlehem készítésére.
Az ötlet Zoltántól származott, aki ezt tavaly Tótkomlóson sikeresen megvalósíttatta. Ottjártunkkor megszemlélhettük e nevezetes alkotmányt. Oldalfalához a faanyagot is Tótkomlósról hoztuk, illetve a bábok is ott készültek.
Ez volt a kiindulás. Néhány fénykép, semmi tervrajz. Kis szaladgálással összehoztam a kiegészítő alkatrészeket, és elkezdődhetett a munka. Két hétvégén és néhány este sikerült összehozni a művet, és sor kerülhetett a rendhagyó, a templom előtt tartott Betlehem-avató istentiszteletre.
Ez ám a felszerelés!
Tomi, a tea vagy Dorka melegít jobban?
Nem voltunk sokan.
Hideg volt, a TV-sek folyamatosan forgattak.
Zoltán hírdeti az evangéliumot.
(Ferkó itt kivételesen nem kapaszkodik a mikrofonállványba.)
Betlehem a szokásos kellékekkel. Van itt jászol, Kisjézus, József és Mária, Háromkirályok, pásztor az ajándékba hozott barikával. Látszólag minden a helyén van.
Látszólag.
Tulajdonképpen semmi nincs a helyén. Az újszülöttet nem a jászolba szoktuk tenni. Nem a királyok szoktak ajándékot vinni, hanem a királyokat keresik fel más királyok követei ajándékaikkal. Az pedig, hogy királyok térdeljenek egy jászol, egy csecsemő előtt, végképp elképzelhetetlen. A pásztorra pedig munkaügyi bíróság vár, hiszen őrizetlenül hagyta a nyájat. Birkát nem terelnek istállóba, pásztorok nem táncolnak, muzsikálnak ott. Máshol, máshogy szoktak, nem csecsemők szórakoztatására.
Ilyen fenekestől felforgató ünnep ez a karácsony. Jelzi, hogy valami rendkívüli, valami új kezdődik: a Te megváltásod. Én most azt kívánom Neked, fogjon el egy kicsit a nyugtalanság, hogy vajon sikerül-e? Ha már ekkora fölfordulás van egy istállóban ...
Betlehem.
Látszólag minden a helyén van.
Csak a barmok hiányoznak: a szamár és a tehén.
Betlehemet azért építenek az emberek, mert Betlehembe el kell menni. Aki pedig nem tud elmenni a háromkirályok után, annak elviszik.