Dévára készülődve ez a kép idéződött fel bennem. A csomagomban tucatnyi Post-it cédula lapult, feladatát keresve. Lassan kialakult bennem az elképzelés, hogy mi lenne, ha ezeken a papírosokon a gyerekek üzennének. Gyors egyeztetés Gáborral és Andrissal, akik teret adtak gondolataimnak, és mire Dévára értünk, egy mobil tábla várt bennünket segédeszközként. Így én lettem a Gospel-koncert egyik megszakítója, amikor előadtam ötletemet: gyerekek, üzenjetek, és mi megpróbáljuk továbbítani üzeneteiteket. Az én üzenetem: "Szeretlek benneteket!"
A koncert zavartalanul folytatódott tovább, de magam is meglepődtem, ahogy a később a gyerekek ellepték a kihelyezett tábla környékét. Sőt, hamarosan azt vettem észre, hogy nemcsak a dévai gyerekeknek, hanem nekünk is akadtak üzenni valóink.
Az eredmény: két teleragasztott tábla.

A továbbiakban az üzeneteket szeretném részletesebben bemutatni. Próbáltam őket csoportosítani olyan gondolatkörökbe, amelyek számomra a dévai találkozás dimenzióit jelentik. Majd minden üzenet itt van, ezért aki más perspektívával rendelkezik, nyugodtan újrafogalmazhatja az irányokat.
A lényeg az, hogy lássunk.
(Az üzenetekről készített képek fotóilag nem kifogástalanok, de olvashatók.)