Kerékpáros tábor
Zoli szervezésében a gyülekezet első kerékpáros tábora valósult meg idén nyáron a Dombay-tó mellett. Ebben a kijelentésben a legfontosabb szó az "első", mert a néhány nap után az a vélemény alakult ki többünkben, hogy ebből hagyományt kell csinálnunk. Beszámolómmal ezt próbálom bizonygatni, bár nem tehetem a tőlem (talán) megszokható részletességgel és pontossággal, mert kerékpározás közben nehéz a fotózás. Így csak a "köztes" hangulatot közvetíthetem, hogy merre is jártunk, milyen volt, amikor elindultunk, vagy éppen megérkeztünk.
Megszokott kép a 6-os úton, Pécsvárad közelében.
De van egy tábla, amely kitérőt kínál,
és a Zengőnek fordulva,
a hegy tövében ilyen idilli környezetben találhatjuk magunkat.
Itt ütöttünk tábort egy augusztusi szombat délutánon.
A szobafoglalás után már gyülekeztünk is az első, bemelegítő túrára.
Az élcsapat meg is érkezett a (hova is?)
mecseknádasdi viadukt alá, ugyanis a régi 6-os utat próbáltuk ki, amit még nem autók számára építettek. Kűzdöttünk is rendesen a terepviszonyokkal.
A lenyugodni készülő Nap fényében indulunk visszafelé.
Újabb gyülekező, miközben Zoli próbálja azonosítani, hogy hova is került.
A START pillanatai
Hegyi menő 1.
Hegyi menő 2.
Akinek csak a hátát lehetett látni ...

A kerekezés öröm:
kéretik ezt a képet az elsővel összehasonlítani.

Melyiket választjuk?
Búcsúpillantás a hídra.
Elkövetkezett az este, amikor az ügyes táborszervezőknek sikerült még egy rendkívüli programot is összehozniuk.
Bár az est kezdetén a Holdat még felhők takarták,
hamarosan felharsant a riadó: elkezdődött a holdfogyatkozás!
A Föld árnyéka egyre nagyobb darabot harapott ki a Hold látszó korongjából.
Akár rejtvény is lehetne: ezüsthíd.

A legnagyobb fázis, amit fotóztam.

(Nem volt teljes holdfogyatkozás, az erősen hűvösödő estében eddig tartottam ki.)
Másnap reggel meglestem a tó felett születő párát,
a párját kísérő őzbakot,
amint óvatosan megy át az úton.
Egy panorámakép a tó teljes hosszáról.
(14 fotóból lett összerakva. Ezt nem mutatom nagyobb felbontásban, mert úgyse fér ki a képernyőre...)
Visszaérve a táborba az egyik szobát majd' teljesen üresen találtam, mert oda egy szörnyeteg költözött be.
Íme, máris a Kelet-Mecsek szívében, a Cigány-hegyen vagyunk.
Volt, aki csak erre a túrára csatlakozott hozzánk.
A kilátóban.
Újra indul a csapat.

Legurultunk Kisújbányára, ahol módom volt gyerekkori emlékeimet felidézni.

Én aludtam ebben a házban, amikor a falu élt, ez a ház volt az iskola, és a nagybátyám volt itt a tanító.
Egy szobor a hídról.
Miközben a csapat nagyobb része az árnyékban hűsölt
lelkészünk megszemlélte a templomot.
Célfotó Zobákpusztánál.
Volt, aki gyalog érkezett (kerékpárjának rakoncátlankodása miatt),
vagy csapatban.
Este, Zengő

és telihold.

(Szeretettel Bendegúznak.)
Hétfőre eredetileg egy kisebb kerékpáros túrát szerveztünk, de egy kis útvonal-módosítással sikerült erőt próbálóvá módosítani a délelőttöt.
A túra célpontja: a máriakéméndi kegytemplom.
Az érkező csapat.
Parancsnokunk, gondosan figyelve, hogy nem maradt-e kidőlt csapattag az út szélén.
A csapat felülről
és alulról.
Egy megtépázott angyalszobor.
Este gyalogos túra következett: irány a Zengő!
A recept a következő volt: indulás napnyugta előtt, felérkezés holdkeltekor, lejövetel holdfényben.

Mindezt sikerült teljesíteni. A kilátóba felérve fantasztikus látvány fogadott bennünket. A kedvező időjárási viszonyoknak köszönhetően a Badacsonyig(!) el lehetett látni, de láttuk a Keszthelyi-hegységet és a Balaton-felvidék többi hegyeit. Alattunk pedig a sötétedő erdő, a kivilágított települések, a Hold is előbukkant a látóhatáron.

-- Mi ez a sok szöveg itten? Hol vannak a fotók? --
Nos, fotók nem készültek. Annyira magával ragadott a látvány, az ottlét öröme, hogy nem volt kedvem gépet, állványt felcipelni a kilátó tetejére, és egy óra hosszat technikával pepecselni. Majd máskor ...
Ez a tábor rövid története. Illetve, emlékképek a tábor néhány kiragadott pillanatáról. Akik ott voltak, bizonyára ennél többet őriztek meg magukban.
 
Utolsó módosítás: 2008.augusztus 23.