Hosszúhetényben ...
Elfogadva Pisti meghívását, az új munkaévet indítandó újra meglátogattuk a sokat emlegetett hosszúhetényi domboldalt. Természetesen, ez a találkozás össze nem hasonlítható azzal a híres-nevezetes áprilisi találkozóval. Nehéz azt kibogozni, hogy mitől lett/volt más ez a közösség. Nem érzékeltük, hogy a környék változott volna, pedig egy nyár múlt el felette. Vajon felettünk is? Nem volt kifejezett menetrend, volt aki csak beszélgetett, néhányan játszottak, a focival is történtek kísérletek, miközben a szakácsmesterek a nemtomhányféle pecsenyét sütögették – nem csak maguknak.
Megszokott csoportkép ...

... a jól bevált munkamegosztással.

 

 
Voltak megszokott, régi fiatal arcok ...
... és újak (legalább is Hosszúhetényben).
Mint mondottam, a táj a szokásos formáját hozta –
no, talán az a fodroshasú felhő nem ott volt áprilisban.
Stabil beszélgető csoportok alakultak ki ...
... egészen késő estig.

Vajon mi köti össze az eget a földdel?

A felhőbe csimpaszkodó fák?

A dombra felfutó Patrik?

Vagy az a csendes beszélgetés a rét tetején?

Egy földhözragadt találós kérdés:

Mi van a képen?

(Az első három megfejtő 1-1 Sport szeletet kap ajándékba.)

 

Ez volt a felajánlás, de csak Bregő próbálkozott a megoldással. Pontosan ő sem határozta meg, hogy egy kékszárnyú sáska rejtkezik a fű között, de egy Sport szeletet átadtam neki. A másik kettőt kénytelen voltam megsemmisíteni.)
Egy beszélgetés képei.

felhőt hányó
erdőt zsongó
réten járó
alkonyat

tücsökdalból
szénaszállal
hűs takarót
hajtogat
Vidám nevetés kapaszkodott a cseresznyefára,
s a napfény hason csúszott a fűszálak felett.
Közben készült a vacsora.
Volt, aki a focihoz, volt aki a nevetéshez kapcsolódott.
A vacsora még mindig készült – egyre nagyobb érdeklődést kiváltva.
Az alkony közben közelebb kúszott hozzánk.
Mire visszaértem az erdőszélről, már enni is lehetett nagyoknak
és kicsiknek egyránt.
Csabi viszonylag jól tűrte, hogy mások esznek.

Ránkesteledett.

Sokáig lakomáztunk, dalba nem fogtunk.

A mulatozás elmaradt.

Hatalmas szemétgyűjtésbe kezdtünk, majd elindultunk hazafelé. Egy kisebb társaság még próbált Pistiéknél hangulatot fokozni, nem tudom, milyen sikerrel. Én már nem tartottam velük, mert hosszú nap volt mögöttem, így erről nem tudok beszámolni.
Utolsó módosítás: 2007. október 28.