A történet
Az úgy volt, hogy a sikeres passió-előadásainkat (egy hét alatt öt előadás öt helyszínen) akartuk megünnepelni. Erre a kirándulásra elkértem cégem gépét, és elkezdtem fotózni. Hazaérve elhűlten néztem a több mint kétszáz képet: uramisten, hogy lehet ezt közreadni? Nézegettem, rendezgettem őket, és egy idő után azt vettem észre, hogy szövegek formálódnak melléjük. Lassan kialakult bennem az az elképzelés, hogy honlapot szerkesztek belőle.

Ez volt az első honlapom. Hamarosan újabb összeállítások jelentek meg rajta. Kicsit kezdetlegesek voltak ezek az oldalak, és most, hogy újra megjelentetem, újra kellett szerkeszteni. A képek és a szövegek azonban a régiek.

Azt most nem kommentálom, hogy milyen érzés volt három év után kibontani ezt a történetet ...
Egy szép tavaszi délután kis csapatunk a már megszokott csillagtúrás szervezéssel, jelentősen szóródva térben és időben, elindult, hogy Pistiék hosszúhetényi birtokán találkozzon.
Az első érkezőket még a meglehetősen üres hegyoldal fogadta,
de aztán – és főleg némi navigációs segítség után – kezdett benépesülni a táj.
A kis ház körül is megkezdődött az élet.
A beszélgető csoportok bővültek …
… és jó volt újabb ismerősöket is felfedezni, még a tömegtől távol is.
Illő köszöntés után …
... jó volt lejönni a napsütötte domboldalon.
Eszter is megérkezett. Egy pillantással felmérte a helyzetet,
és azonnal dologhoz látott. Megkezdődtek az előkészületek a főzéshez!
A hússzeletelő brigád később szakavatott segítséget kapott.
Tűzmesterünk is megkezdte ténykedését,
és neki is jutott segítség.
Lett is tűz!
De a tűz (fegyveres) őrzésére is jutott emberünk.
Megalakult a foto-szakkör,
és gondos beosztással …
… egymást váltogatva pufogtatták masinájukat.
Volt, aki a fatörzs mögé bújva igyekezett a paparazzi mesterséget elsajátítani.
De lehetett fényképeket is nézegetni, egyedül
és többen, felidézve az elmúlt hetek előadásait.
Az album a fiatalabbak figyelmét is lekötötte.
A bográcsban főni kezdett a pörkölt.
Ezt már a Nap se bírta nézni, és elbújt a Hármashegy mögött.
Focizni kezdtünk.
Ezen a képen jól látható, hogy Jézus mindenkinél gyorsabban fut, összemérhető versenytársa csak Júdás. (Sátán nem volt jelen, többünk sajnálatára.)
Júdás, ez kötény, vagy csel?
Besötétedett, gyertyákat, fáklyát gyújtottunk,

és asztalhoz ültünk.

(A háttérben a profi konkurencia dolgozik.)

Az égen a háromnapos Hold kiflije látszott, alatta a Vénusszal.

(No, jó elismerem, ez nem egy nagy látvány-fotó, de kézből kattintottam, állvány nélkül.)

Vad dobszó kelt versenyre a fülemülék énekével,
és hathatós zenekari támogatással
énekelni kezdtünk.
A hangulat magasra hágott,
és a vacsora is elkészült

Aztán imádkoztunk, ettünk, összecsomagoltunk, imádkoztunk és hazajöttünk. Csodálatos módon mindenkinek jutott hely az autókban, így nem kellett senkinek sem lebotorgálni a sötétté vált hegyoldalon.

Szép délután, emlékezetes este volt. Köszönöm minden résztvevőnek, közreműködőnek, segítőnek – NEKTEK.

   

Post scriptum

A reklamációkat megelőzendő, Csabi tűzoltási kísérletét nem fényképeztem...

   
Képgalériák  
Tavasz A környék Portrék Csoportok Főzés Foci Éneklés  
   
Utolsó módosítás: 2010. július 13.