Ismerkedés Tótkomlóssal
Péntek este nyolc órára beszéltük meg a találkozót, aztán begyömöszöltük magunkat az ütött-kopott, de szépen dekorált kisbuszba, és elindultunk Tótkomlós felé. Hosszú volt az út, közben esett az eső. Szerencsére többen is tudták, merre van Tótkomlós, így időben tudtuk Andrist figyelmeztetni, hogy merre kanyarodjon (illetve, ne kanyarodjon).

Éjfél lett, mire odaértünk. Íme, egy pillanatfelvétel a megérkezés öröméről.

Ettünk, iszogattunk, beszélgettünk, majdnem hajnalig.
És utána a sötétség. Hogy ki hol és kivel aludt,
vagy merre tévedt el, azt a mellékelt fotó próbálja érzékeltetni...

Én korá(bba)n keltem, és a komlósiak ajánlására kimentem a temetőbe.

Ködös kép fogadott.
Ködbevesző
faluvégen,
városszélen
elindultam
messzi útra
túlon túl a
láthatón ...
Arra csak az őzek jártak.
Sírkövek ...
Templom a temetőből
Hegyoldalban születettnek/élőnek igazi alföldi kuriózum:
ez a szánkózódomb, a temetőben.
Kibújni készül a Nap a felhők közül a tótkomlósi temető felett.

Hátatfordítottam a temetőnek.

Búcsúkép a felújított temetőkapuról.

Aztán házakat gyűjtöttem.

Szálló a Komlóhoz.

(Éppen vevőre várva.)

Találkozás a tótkomlósi templommal.

Csak kellő távolságra távolodva fért bele a képbe.

Rózsafürdő.

(No, ide nem jutottunk el: nem fért bele a napba.)

A piac a templom mögött. (Előtt?)
Vidám emberek is élnek Tótkomlóson.
Visszatérve a szállásra, csak céltalanul kóválygó társaimat találtam. De megérkezett Szilvia, és anyai gondoskodással reggelit kezdett készíteni nekünk.
Így rögtön határozott irányvonalat kapott a reggel, és elkezdődhetett az újabb nap.
Lelkipásztorunk érkezett!
Közénk telepedve elégedetten szemlélte nyája legelését. ("Ti már megint zabáltok?!?")
Elindultunk
a piacra virágot (és tököt) venni.
Megnéztük a gyönyörűen felújított parókia épületét
és pincéjét.
A "gyerekek" játszani kezdtek,
mi pedig átadtuk a virágot.
Pistuc éppen egy tál süteményt próbál megszöktetni,
de a kutyának sem kellett.
Zoltánt seprűvel fogadták Tótkomlóson.

Megnéztük a (szintén) felújított mészosztó házat.

(Régen, a járványok idején itt osztották az oltott meszet a fertőtlenítéshez.)

Néhányan felmásztunk a templomtoronyba, ahol éppen akkor zendített rá a déli harangszó.

(Has)falrengető élmény volt.
Tótkomlós a magasból.
Ezután már felgyorsultak az események, és egyre inkább az ünnepre készülés feladatai kerültek előtérbe. Jómagam a templomot térképeztem fel fotós szemmel.
 
Utolsó módosítás: 2007. november 10.