Árvízi jelentés Bajáról
2010. június 9.
Nem a borsodi katasztrófa-helyzettel vetekedő, sokkoló képeket és beszámolót kívánok itt megjelentetni, csak azt, amit ma láttam. A növekvő vizet, és a tervszerű alkalmazkodást. Az itteniek talán jobban megszokták -- és felkészültek rá -- hogy a Duna ilyen. Időnként kiönt, és elárasztja a gemenci erdőt, a Pandúr-szigetet, még a tulsó partra vezető utat is le kell esetleg zárni. Aki tud, az ment, vagy menekül. A látogató pedig megáll a hömpölygő víz partján, és azt mormolja: bizony, koldusok vagyunk.
Amikor ezek a képek készültek, a Duna 932 cm-nél tartott, ami harmadfokú árvízvédelmi készültséget jelent. Az országos média boldogan adta tudomásul: apad a Duna! Budapest felett ... A bajaiak a város történetében a második, vagy harmadik legnagyobb vízre készülnek ...
(A kisebb képekre kattintva nagyobb felbontású változat érhető el.)
Ezen a képen csak az avatott szemű bajai polgár fedezhet fel rendkívülit.
Mert nem látszik a lezárt Petőfi-szigetet őrző rendőr, akitől engedélyt kellett kérnem, hogy a híd közepéről fotózzak.
Itt viszont már érzékelhető a változás, hogy valami történt. Hiába van izzasztó, majdnem kánikula, nehéz lenne hideg sört rendelni a népszerű Sugovica-parti teraszra.
A máskor oly barátságos sétány most vízben áll ...
A szerelmeseket dajkáló padok most ülőfürdő kellékeinek használhatók.
A Ferenc-csatorna bejárata ... hol is van?
A tükörképek pedig majdhogynem tökéletesek.
Félelmetes volt érzékelni -- amit a fotó megmutatni nem tud -- hogyan nyomul be a víz ebbe a holtágba.
A tetőről fotózva látszik, hogy a Pandúr-sziget nagy részét már elöntötte az ár.
Fák a vízben,
és házak is.
Vizibicigli ...
Egy pados kép
... lehet összehasonlítani az intézeti honlapon levővel ...
Egy pillantás előre: a vízben hancúrozó cigánylányokat már nem értem ott.
A rendőrség környéke már erősen víz alatt volt. Remélem, őreink nem bent gubbasztottak, várván a víz elvonulását.
Vízre is nehezen szállhattak, hogy motorcsónakjukhoz hozzáférjenek.
A téli kikötőt jelző tábla.
A bajaiak csendes nyugalommal zarándokoltak ki megnézni, hogy hol tart a víz.
Nagy ugrás térben és időben.
Vizsgázóimat gyorsan lerendezvén azt éreztem fontosabbnak, hogy az érkező vízről még több (továbbadható) benyomást szerezzek. Erre bátorítást is kaptam, sőt, kedves kollégám szemtelen kérésemre még azt is megígérte, hogy kihalász az elöntött erdőből a hazafelé vezető úton.
Ez a kép a már részben elárasztott kikötőt mutatja. Máskor itt hatalmas farakások állnak, amit gondos kezek elmenekítettek innen.
Ahogy a Duna-völgyi-főcsatorna vize elkeveredik a Dunával ...
A hídon -- nem kis meglepetésre -- külföldi tv-sekkel találkoztam, akik angolul érdeklődtek az árvízi helyzetről. Hála a reggeli buszra felszálló (és folyamatosan tudósító) vízügyi szakembernek, valamint nagyobbik főnököm szakszerű tájékoztatójának, szerintem pontos interjút adtam. (Angolul!)
A mindent kitöltő Duna ...
Mit hoz a víz ...
... és milyen színű ...
Táblák, de minek?
... és kinek?
Első kép Dunafürdőről.
A kutya.
Nyakában elszakadt madzaggal.
Időnként berohant a vízbe, majd izgatottan szaladgált embertől emberig. (A tv-sek és én voltam ott.)
Valamit nagyon akart közölni. A legszorosabb lábhoz tartással igazodott hozzám, és amikor tehette, megragadta kezemet, és szelíden megrázta.
Próbáltam megnyugtatni, de nem tudtam másra gondolni, minthogy kint felejtették az árban ... remélem, egyszer hazatalál.
Dunafürdő bejárata.
Az 55-ös út hat méterre és 30 centire ...
Visszatekintés a hídra, alulnézetből.
Kollégám telefonon jelezte, hogy elindult. Kezdtem magyarázni, hogy hol tartok éppen, amikor -- tőlem alig három-négy méterre -- valami hatalmas csobbanással vetette vízbe magát. "Állj!" -- kiáltottam a telefonba és dobtam el, hogy a fényképezőgépbe kapaszkodjak.
A csalánosból felbukkant a menekülő vaddisznó, akit én zavartam vízbe. Csak reménykedem, hogy talált kikötőt. Aki a telefonomat félti, nem esett nagyot ... csak himbálódzott a nyakamba akasztott pórázon.
Az elöntött erdő ...
Közel az út ... a vízhez ... a víz ... az úthoz.
A környéket ismerők tudják, hogy az 55-ös utat négy helyen szeli át vízfolyás, megteremtve a kapcsolatot a gemenci erdő vízháztartásában az úttól északra és délre fekvő területek között.
A közölt kép azt igyekszik demonstrálni, hogy milyen erővel érkezik az áradó Duna.
Hordalék az erdőben.
Ilyenkor minden más helyre kerül.
Búcsúkép.
Kollégám megérkezett, és kimentett a további képekből.
Köszönöm segítségét, és a többieknek is a tanácsát, bátorítását, hogy induljak neki ennek az útnak.
   
Utolsó módosítás: 2010.június 9.
Copyright survivorbit.hu, 2010. Minden jog fenntartva.
Levél a tulajdonosnak