Újabb kerékpáros tábor

Ki gondolta volna, hogy ily gyorsan múlik el egy év, és már újabb kerékpáros táboron gondolkodhatunk. Az előzmények nem felejthetők -- még olvashatók itten -- ám több szempontból is másra -- talán többre? -- sikeredett az ez évi tábor.
Az első megkülönböztető szempont, hogy idén már -- Gábor javaslatára -- kerékpárral közelítettük meg a tábor helyszínét. Én egy kicsit szívtam a fogamat, mert tudtam, hogy technikás útvonalról van szó, de Gábor és Andi lelkes mellénk állása -- autóval kísérése -- minden aggályt félre tett, és majdhogynem én lettem az úton legtöbbször a probléma. Bár arról nem tehettem, hogy az utat felszedték előlünk Pécsújhegyen, de én vezettem (feleslegesen) a csapatot le a berkesdi gödörbe, és én voltam az egyetlen, aki elesett ezen az úton (az a fránya fényképezőgép- táska-szíj). De, mindennek ellenére -- vagy épp ezért? -- egyszer csak feltűnt egy tábla: és a folytatást már képekkel kísérve nézzük.
Íme, az a tábla, amely egyértelműen jelezte, hogy a Dombay-tó az orrunk előtt van.
Egy fáradt kerékpáros, aki az elsők között ért célba.
Újabb érkező feltűnőben.
Célfotó 1.
Gergőnknek egy traktorral is meg kellett kűzdenie.
De célba ért ő is.
Célfotó 2.
Célfotó 3.
Feltűnik az úton az utóvéd.
Célfotó 4.
Célfotó 5.
Célfotó 6.
A megérkezés és táborfoglalás után lazább programok következhettek: például, pókerparti.
A játékos.
A kibic.
Csocsóbajnokság.
A művelődő.
Andris megérkeztével zenés áhitat.
Híresen rosszalvó lévén másnap hajnalban már a tóparton voltam. Néztem, hogyan erőlködik a Nap, hogy a tóba lépjen.
Ugyanez a másik oldalról.
Találomra kiválasztva egy utat elindultam, hogy milyen randevúkat hoz a reggel. Ez a diófa különösen megtetszett.
Egy váratlanabb találkozás: szinte vaktában lövöldöztem a menekülő őzre.
Ez már keményebb "beszélgetés" volt: valahogyan helyet kellett cserélnünk az úton úgy, hogy ne harapjuk meg egymást.
Mire visszaértem, a Nap már átgázolt a tó tulsó oldalára.
Induláshoz készülődve.
Már a célban, Fekeden.
Szinte egyszuszra jutottunk ide, ebbe a sváb faluba.
Az itt készített képeim (egy része) megtekinthető innen, de érdemes felkeresni a falu hivatalos honlapját is.
Egy újabb pihenő a mészkemencei vadászháznál.
Látvány az egyik irányból,
és a másikból.
Ádám, a kerékpárok őrizője.
A visszaérkezés előtt még megálltunk fagyizni Pécsváradon. Szép hosszú, 56 km-es túrát teljesítettünk ezen a napon.
Az este a szokásos módon zajlott: pókerparti, csocsóbajnokság stb. Az est leszálltával vendégeink érkeztek, és hozták a szalonnasütéshez valót. Magam tűzmesterkedtem, majd falatoztunk, és a nagy sötétben nem akartam szembe vakuzni a társaságot.
Másnap -- az előző napi teljesítményre és a nagy melegre tekintettel -- gyalog indultunk útnak egy kisebb túrára.
Új csapattagokkal bővültünk: Eszterrel és Évával.
Csapatrészlet.
Zengő zöld mellett haladtunk el.
Feltűnt a pécsváradi református templom tornya,
majd a katolikus is.
Először a templom melletti fák árnya alatt telepedtünk le, ahol rövid történelem órát tartottunk, majd átvonultunk a vár elé, és rövid vita után eldöntöttük, hogy nem nézzük meg.
Én azért körbe trappoltam, és készítettem néhány képet, hogy elmondhassuk: itt is voltunk.
Vár és Zengő.
Vár és a katolikus templom.
A társasághoz visszatérve az úgynevezett szóbridzs játékban találtam a rársaság egyik felét, a másik fele a meleget és az ebédre várakozást próbálta túlélni.
Ekkor következett be utunk legváratlanabb eseménye. Hogy érthető legyen, vissza kell kanyarodni az előző nap történéseihez.
A hosszú túrára készülődve elhangzott a felszólítás, hogy mindenki vigyen vizet magával. Én a jól bevált módszerem szerint a mélyhűtőbe tettem néhány üveg vizet lefagyasztani, és ezt vittem magammal. A jég a melegben szép lassan olvadozott, és ezt a "gleccservizet" lehetett iszogatni.
Ezt tettem a gyalogtúra előtt is, azzal a különbséggel, hogy most egy (buborékos) ásványvizes palackot is betettem a mélyhűtőbe. Másnap az induláskor kissé meglepődve tapasztaltam, hogy a víz egy kicsit túl lett hűtve, és a feszülő jég kifli alakúvá görbitette az üveget. Kissé bizalmatlanul tettem bele a hátizsákomba.
Pécsváradon elővéve az üveget kiderült, hogy oly annyira sikerült a túlhűtés, hogy egy centiliternyit sem olvadt. Gondoltam, egy kicsit felmelegítem, és kitettem az üveget a Nap által kellően felmelegített várfalra. Alig fordítottam hátat az üvegnek, az hatalmas durranással felrobbant, jégdarabokkal szórva tele a környéket. Az üveg teteje eltűnt -- lehet, hogy Föld körüli pályára állt -- az alsó része pedig kinyilt, mint egy könyv. A meglepődés után kiki boldogan gyömöszölte a jégdarabokat kulacsába-üvegébe, így próbálva hűteni addigra jócskán felmelegedett ivóvizét.
Kép, sajnos, nem készült az eseményről, mert én sem készültem rá.
A történetnek itt vége is lehetne, ha tegnap a NATO honlapján nem találom meg a mellékelt hírt. A hír fordítása:

Fehér robbanás:
új titkos fegyver Keletről?


Az amerikai Key Hole katonai műhold személyzete különös robbanásról számolt be a magyarországi Pécs közeléből, Pécsváradról. Az esemény délelőtt 11:06:12-kor következett be, és a robbanás színe volt furcsa: a tűz színeivel ellentétben fehér volt. A spektrográfiai vizsgálat főleg vizet mutatott ki némi szén kíséretében, de a szén atomi szerkezete nem volt feltárható.
A műhold következő átrepülésénél nem volt felfedezhető semmilyen rombolás a környezetben, bár a hangdetektorok komolyabb hanghatásokat jeleztek.
Pécsvárad mellett található a Zengő hegy, az egyik magyarországi NATO-radar korábbi helyszíne, Pécs pedig az újabb helyszín.
Ebédeltünk a Pizzéria hangulatos kerthelyiségében.
Gyülekezés az árnyékban,
majd elkezdtünk menni.
Hátunk mögött hagytuk Pécsváradot.
Megálltunk Rockenbauer Pál sírjánál, aki a híres sorozatot készítette "Másfél millió lépés Magyarországon" címmel.
Bizony, a kis csapatnak erősen össze kellett húznia magát, hogy a szeíd gesztenyés maradékának árnyékában elférjen.

A híres gesztenyés ugyanis pusztulóban, egy gombabetegség támadta meg.
A zengővárkonyi református templom tornya csak ennyire látszik a domb mögött.
Mi a Bormúzeumba vonultunk, ahol Benedek szülei fogadtak bennünket nagy szeretettel.
A gyerekek szódavizet kaptak,
a felnőttek pedig a házigazda termését vették szemügyre.
Lehetett fürödni,
vagy ismerkedni.
A képet töröltük, mert tartalma ellenkezik moderálási elveinkkel.
Én kukucsgálós játékot játszottam a házigazdánk lányával.
Győztem!
Házigazdánk kiváló helyi adomákkal szórakoztatott bennünket,
de egyeseket ez látványosan nem érdekelt.
Anya, lánya, fia.
Ez már újból Pécsvárad, visszafelé haladtunkban.
Tábornok úr szárnysegédeivel.
Találkoztunk 1.
Pécsváradi katolikus templom,
református templom.
Találkoztunk 2.
Tábornok úr a kirobbant vitát kettős hasszúrással oldja meg.
Visszaérkeztünk a tóhoz.

Este póker, csocsó, vendégek ...
A reggel számomra azt hozta, hogy megtaláltam a Kósza-várat, Pécsvárad harmadik várát.

Hogy ez miféle, hosszú lenne itt kifejteni, de akit érdekel, ezen a helyen olvashat róla.
Felhők gyülekeztek a Zengő felett, de aztán elmaradt az eső.
Gyülekező a hazainduláshoz.
Búcsúkép a tábor helyszínéről.
Egy gondterhelt arc az indulás előtt.

Visszafelé ugyanis azt terveztük, hogy a rövidebb utat választjuk, ami azzal járt, hogy ki kellett mennünk a 6-os útra, a délelőtti nagy forgalomban.
Erre alaposan fel is készültünk.

Megérkeztek kocsikísérőink, Gábor és Andi, a követő autó eképpen feldíszítve.

Nem is volt semmi gond. A csapat nagyon fegyelmezetten együtt haladt, az autósok (és egy rendőr) szemmel láthatóan respektálták nekikészülődésünket: senki nem akarta az általunk foglalt sávot használni. Szerencsésen meg is érkeztünk Pécsre, ahol az egyik építkezésen dolgozó munkások nagy lelkesedéssel üdvözöltek bennünket.

Jövőre veletek -- és másokkal is -- ugyanitt?
 
Utolsó módosítás: 2009. július 19.