Esti találkozás

Gyülekezetünk válságos napokat él át. A kialakult helyzet kezelése nem tűrt halasztást, ezért a gyülekezet néhány tagja úgy döntött, hogy egy város melletti, szigorúan őrzött bázison titkos megbeszélést tart, amelyen elemzik a körülményeket, és kísérletet tesznek arra, hogy felvázolják a kivezető utat. A találkozó résztvevői különböző praktikák bevetésével dolgoztak.

Voltak, akik tudományosabb módszerrel, pl. kártyavetéssel próbálkoztak.

A felsejlő kép nem volt túl biztató.

E félelmet keltő jószágtól sem lettünk okosabbak.

A találkozón előfordultak felnőttek is, akik teljesen közömbös témákról beszélgettek: az uránbánya bezárásáról, a pincepörkölt készítési módjáról, az északi fürdőkultúráról, így őket nem is volt érdemes fényképezni.

Néhány édesanya azonban kitörölhetetlenül ott maradt a fotókon. Szerintem nem véletlenül. Az édesanyaság ugyanis némi transzcendenciával fűszerezett átmeneti állapot a gyermek- és felnőttlét között, amihez mi, férfiak sohasem kerülhetünk elég közel. A legbiztonságosabb dolog, amit tehetünk, hogy – rájuk hagyjuk.

Esti találkozás
Gyülekezetünk válságos napokat él át. A kialakult helyzet kezelése nem tűrt halasztást, ezért a gyülekezet néhány tagja úgy döntött, hogy egy város melletti, szigorúan őrzött bázison titkos megbeszélést tart, amelyen elemzik a körülményeket, és kísérletet tesznek arra, hogy felvázolják a kivezető utat. A találkozó résztvevői különböző praktikák bevetésével dolgoztak.
A stratégiai csoport szimulációs harci játékkal próbálta modelezni a válság összetevőit.
	Sor került egy varázskönyv felütésére is, szakavatott vezető segítségével. Az élmény magával ragadó volt, csak a megoldáshoz nem juttottunk közelebb.
Voltak, akik tudományosabb módszerrel, pl. kártyavetéssel próbálkoztak. A felsejlő kép nem volt túl biztató.

A találkozó legtitokzatosabb akciójában két boszorka megidézte a rettenetes – Vastyúkot!
E félelmet keltő jószágtól sem lettünk okosabbak.
	Asztalra került egy bányászlámpa is. A fény nagyon fontos, de kiderült a lámpa csak néhány centi, és makett: a helyzet ettől nem lett világosabb.
A résztvevők úgy gondolták, hogy grafikus elemző részleget hoznak létre.
	A szerelem csodálatos érzés! Ahol két szerető szív egymásra talál, ott sok probléma megoldódik. (Vagy még több támad...) Gyülekezetünk esetében nem biztos, hogy ez a módszer vezet eredményre ...
És íme, az elemzés eredménye, minden probléma forrása: a közös ló! Amelynek, mint tudjuk, ... a háta. (Hiába rózsaszín.)
A kézenfekvő megoldás pedig: a gyermek. Igaz, hogy sötét, igaz, hogy nehéz vele bánni (vasból van) de mégis, minden megújulás velük kezdődik. (Most fedeztem fel, hogy ebben a néhány hónapban már kétszer is került elő gyülekezeti alkalmakon a gyermekeket magához hívó, őket megáldó Jézus képe.)
Még két portré a résztvevőkről ...


A találkozón előfordultak felnőttek is, akik teljesen közömbös témákról beszélgettek: az uránbánya bezárásáról, a pincepörkölt készítési módjáról, az északi fürdőkultúráról, így őket nem is volt érdemes fényképezni. Néhány édesanya azonban kitörölhetetlenül ott maradt a fotókon. Szerintem nem véletlenül. Az édesanyaság ugyanis némi transzcendenciával fűszerezett átmeneti állapot a gyermek- és felnőttlét között, amihez mi, férfiak sohasem kerülhetünk elég közel. A legbiztonságosabb dolog, amit tehetünk, hogy – rájuk hagyjuk.

	Post scriptum. Ez a kép is azon az estén készült, de nem fűztem bele a történetbe. Ma viszont, két nappal karácsony előtt már mást üzen. Mostan kinyílt egy szép rózsavirág, Akit régen várt az egész világ. Betlehemben kibimbózott zöld ág, Királynemből nagy méltóság.

Utolsó módosítás: 2007. december 22.