Fehérkút
Valaki azt mondta, ne is csináljam meg ezt a beszámolót. Mert hogy nem úgy, és annak sikerült, aminek szerettük volna. Van, aki viszont várja a képeket, hogy felidézhesse azt a néhány órát, amit Fehérkúton, az erdőben töltöttünk. Közben más feladataim is akadtak. Ma, ahogy az újabb adósságaim törlesztésébe fogván rendezgettem a képeket, egyre inkább úgy láttam, hogy ha nem is a tervet valósítottuk meg, van miről tudósítani.
Szóval, a fehérkúti turistaházban jártunk ismét ...
Megérkezvén Zoltánunk maga köré gyűjtötte a maroknyi csapatot, és fejtágításba kezdett.
Én a kandallóban, Gyuri kint készítette a tüzet,
amely hamarosan fel is lobbant.
Tűzközelben.
És elérkezett az szalonnasütésnek ideje ... jó, volt virsli is.

(Szeretném felhívni a figyelmet a bal alsó képen látható speciális, az alkalomra kitalált virslisütő nyársra.)
Tűzrakó mesterünk
füstlepelbe burkolózik.
Te tűzről pattanó
barátság szikrája
tűnsz tova
az éjszakába
de mégis összekötsz
magunkat építő
világokat.
Esti portrék ...
 
A reggel ígérete.
A Nap is lassan beerőltette magát az erdőbe.
Várt ránk az út!
Elindultunk. Itt már ereszkedünk le Nagy-mély-völgybe.
Leérve az itt még szétterülő patakkal találkoztunk.
Előőrs a Kánya-forrásnál
Megérkezik hosszú csapatunk vége is.
Újraindulás.
Ahol már összeszűkül a völgy, de a mésztufa-lerakódások még tartanak.
Várakozva.
Élre törve.
A legnagyobb vízesés a Petnyáki-völgyben.
Vízesés-nézőben.
Megyünk tovább ...
... Melegmányi-völgy felé.
Itt már az Anyák-kútjánál pihenünk.
Ahová a lódarázs inni jár.
Közrefogva.
Kapaszkodunk felfelé.
Visszaérve a turistaházhoz ismét tanulás következett, miközben bent készült az ebéd.
Ebédelünk.
Ebéd után már széledni kezdett a társaság. Volt, aki hazaindult, én dolgozni kezdtem, de a kérdések folytatására is sor kerülhetett. Majd a csomagolás, a ház bezárása (háromszor), és a hazautazás következett. 24 órát voltunk itt, együtt.
 
Utolsó módosítás: 2009. június 4.