A templomból, a gyerekkarácsonyról kicsődülő gyülekezet egy újabb esemény előkészületeibe csöppent, amit Zoltánunk úgy nevezett el: Mindenki Karácsonya. Tulajdonképpen Betlehem-köszöntőnek indult, de amikor tudomást szereztünk a legnagyobb konkurencia hasonló jellegű produkciójáról, igazgatónk -- hivatkozva arra, hogy nekünk is van készen! -- Ádvent harmadik vasárnapja előtt kiadta a vezényszót: állítsuk fel mi is a Betlehemet. Ez Dénes fiam és Andris -- aki "mennyből az angyal"-ként éppen akkor érkezett, amikor legjobban hiányzott a segítség -- hathatós támogatásával, és a (számomra ismeretlen) egyéb segítők bevonásával megtörtént. A harmadik vasárnapon már berendezve várta a Betlehemnek nevezett alkotmány a rácsodálozókat. (Voltak sokan: napközben, arra járva, többször is meglepődve tapasztaltam a hétköznapi csődületet templomunk előtt.)
Mi is csődültünk, ahogy kezdtem beszámolómat: kicsit elő-karácsonyt tartani. Zoltán a hajléktalan Jézusról beszélt és mi itt, a pécsi Betlehem előtt próbáltunk fázósan, a forralt bor (tea) és a vérpezsdítő énekek melege mellett találkozni, felmelegedni.
Nem teljes, minden részletre kiterjedő beszámoló: pillanatképek találhatók alant.

Volt, aki a Betlehem előtt gyülekezett,

Variációk egy énekhangra
és egy színes sálra.

Más zenészportrék: Andris,

és András.
(Én nem vagyok zenész.)

Ezt alaposan meg kell figyelni!

Együtt kórus és zenekar.

Gyerek-sor.

Segítők a konyhában.