Ő volt az első.

Nem vele terveztem a találkozást: a Pintér-kertbe készültünk a fiammal.
A Pálos-templom előtt azonban maga az agyonfotózott templom képe állított meg, aztán az előtte álló Mária-szobor, és a rózsák.

Nem sokat gondolkoztam, és főleg: nem terveztem semmit. A rózsáról tulajdonképpen ez az egyetlen kép készült.

Mezei katáng (Cichorium Intybus)

Vele a Jakabhegyen találkoztam egy kora reggeli indulás során. Megszokott, kedves növény és ráadásul többféle formában is fogyasztható.
(Pl. gyökere pörkölve kávépótló: ki emlékszik még a Cikória kávéra?)

Az a bizonyos tucatkategória: egy méh buzgón dolgozik egy napraforgón.

Ez is egy reggeli kép: a virág tényleg Napra fordult.

Az ember ballag az Esztramos-hegy felé az elhagyott vasúti töltés mellett, és akkor találkozik három testőrrel. Nem túl bizalomgerjesztő a kinézetük -- bizonyos távolságtartásra ösztönöznek --, de a virágok és a magok (hült) helye varázslatos geometriai mintázatot ad.

Aztán négy hónappal később, ahogy ezt a növényt is elhelyeztem a virágoskertemben, kiderül, hogy becsületes neve erdei mácsonya (Dipsacus fullonum), és kedvelt fotós téma: több internetes képgyűjteményben akadtam nyomára.

Többen hangoztatták már, hogy a botanikusoknak költő lelkük van. Milyen szép szó az, hogy mácsonya! De aztán találtam egy felsorolást eme növény további neveiről: bábatüske, babtüske, csapóecset, gólyafű, hagyingácskóró, hajingácskóró, kallóbogáncs, ördöggatya, pásztorvesszeje, takácsvakaró, tövisburján ...

"... mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi." (1Móz 2,19)

Fölérve az Esztramosra újabb meglepetés ért. Én egy megszűnt kőbányát mentem megnézni, és egy természetvédelmi területet találtam. Pontosabban: élet-úttörőket, akik a kősivatagban találják meg a nekik tetsző életfeltételeket. Milyen kényszer ez? Honnan származik?

Sárga kövirózsa (Jovibarba hirta)

Ez a növény is népszerű fotós téma:
erdei iszalag (Clematis vitalba), a képen a termése látható.

A fotó nem a legtökéletesebb: a gépem nem tudta eldönteni, hogy mit is állítson élesre ezen a kuszaságon. Én meg látni nem nagyon láttam, ugyanis alkonyatban ballagtam ki egy baráti társaságból az erdő szélére, hogy ezzel a növénnyel találkozzam.

(A kép beépített vakuval készült.)

Ezt a virágot nem sikerült azonosítanom. (Kérem, írjon, aki felismerte!) Azonban mégis ide ültettem, mert a kép nem megszokott körülmények között készült.

Már lement a Nap, amikor Mánfa felé ballagva egy réten találkoztunk. Felsejlett bennem, hogy segédfény nélkül nem biztos, hogy a látvány rögzíthető lesz, ezért felpattintottam a beépített vakut.

Az eredmény: a vaku élesre rajzolta a virágot, és eltüntette a hátteret!

Addig eljutottam, hogy harangvirág.
De belebonyolódtam a botanikai részletekbe, és nem merem határozottan állítani, hogy ki is ő.

Egy biztos: ezért a képért "megdolgoztam". Készítettem más fotót is erről a növényről -- de felülről, a megszokott gyalogos-magasságból. Nem voltam elégedett az eredménnyel: úgy éreztem, ezt a virágot alulról kell fényképezni.

Először arra gondoltam, hogy letépem, elhajlítom a virágot a megfelelő betekintési szög elérése érdekében, de felébredt a bennem bujkáló természetvédő.

És nekicihelődtem. Lepakoltam a felszerelést, leheveredtem a virág melllé -- orromba őszi földszag kúszott -- klatty!