Ismét volt gyerektábor. A kilencedik. Az idén jobban tudtam figyelni, mert Szilvia szervezésének köszönhetően világosan tudtam, hogy mi a feladatom, és így idén több alkalmam adódott a fotózásra. Össze is jött egy olyan anyag, ami közreadható.
Hangsúlyoznom kell, hogy az itt bemutatott kép nem teljes. Nem tudtam mindig és mindenkor jelen lenni. Külön szívfájdalmam, hogy Gyöngyi néni szerdai tanításán nem lehettem jelen. Mégis, úgy gondolom, a képben és szóban megfolgalmazott gondolatok közvetítenek valamit abból, aminek részesei lehettünk. Gyerekek és felnőttek (szülők?) egyaránt.
A táborban 83 gyerek jött össze. A tervezett 60 helyett. A nagykamasz segítőket, a konyhás és felügyelő asszonyokat már meg sem tudtuk számolni. Bár Gábor örökmozgó általános segéd-dzsinnként bárhol ott termett, ahol kellett, őt meg tudtuk számolni, mint az egyet, a pótolhatatlant. A tanítókat, csoportvezetőket pedig úgyis számon tartjuk.