Újra Terecsenyben
Azt már nem is kérdeztem meg a szervezőktől, hogy az idei Bárka-tábor hanyadik is: hallottam számokat, hogy van, akinek ez már hetedik-nyolcadik tábora.
Nekem a második, de talán túlzás is tábort emlegetni: csak látogatások ezek. Ott lábatlankodok majd egy napig, érdemben segíteni nem sokat segítettem. A sok üresjárat sok pihenést tett lehetővé, amire idén egy kicsit több szükségem is volt.
A helyszín változatlan, Terecseny,
Meglehetősen borult ég fogadott, amikor megérkeztem azután, hogy a busz átverekedte magát egy esőzónán Pécs és Szigetvár között,
és a a falu végén már feltűnt a derülés,
egy szép nap ígéretét hordozva.
Ennek a háznak az állapota nem sokat változott tavaly óta. Bár feltámadása még várat magára, hirdeti, hogy a romlásban is lehetséges megállás.
Az éjszakai eső során elázott külvilág a szobába kényszerített bennünket, ami a résztvevőket a kártyaparti felé terelte,
a nem-résztvevőket pedig a résztvevők felé.
Egy külső érdeklődő.
Fanni külön játékba kezdett Tamással.
Ennek a játéknak is akadt külső szemlélője.
Ebédre várva Pisti rajzolásba kezdett.
Az ebéd és szieszta után gyülekezés a délutáni vetélkedőhöz.
Megalakultak a csapatok.
Pisti kicsit nehezen találta meg a helyét a vetélkedőben,
és itt már bizonyára erősen gondolkodik az első kérdésen,
amit a vetélkedő szigorú tekintetű kitalálója, szervezője, lebonyolítója, döntőbírája talált ki mese-ismerettanból.
Olyanokhoz hasonlókat, hogy:
"Milyen állatok szerepelnek a Kacor király mesében?"

A képen töprengő csapatok.
Ügyességi számok következtek.

Itt Popeye igyekszik megnevettetni a csapatok komoly embereit.

(Egy váratlan akcióval ez sikerült is. Az akció olyan váratlan volt, hogy elfelejtettem fényképezni.)
Következő feladat: megborotválni egy léggömböt úgy, hogy ne durranjon ki.

(A léggömb nem akart kidurranni -- ahhoz Gábor erőszakos beavatkozására volt szükség -- így csak a stopperóra volt az ellenfél.)
A feladat egy lekváros kenyér elfogyasztása úgy, hogy kézzel senki nem nyúl hozzá.

A győztes és az "eredmény".
Memóriajáték: a pokróc tíz másodpercre került le a székre pakolt tárgyakról, ezalatt kellett megjegyezni, majd a pokróc visszakerülése után leírni, hogy mi is volt látható.
Egy összetett szót kellett elmutogatni.
Célbadobás.
Erőgyakorlat: ki tud kinyújtott karral tovább tartani két sertésmájkonzervet.

A tavalyi győztes és kihívója.
Mennyi öröm van két sertésmájkonzervben?

Az éhezők tudják.
Akadálypálya, feladatokkal, amit bekötött szemmel kellett végrehajtani hangzó utasítások alapján.

A végrehajtás olyan izgalmas volt, hogy ezt már a konkurencia is rögzíteni kívánta.
Üvöltőverseny.

A csapat egyik felének egy üzenetet kellett átkiabálnia a másik félnek úgy, hogy a másik két csapat "zavarta" az adást.

(Hogy a falubeliek mit szóltak mindehhez, azt ne részletezzük. Mindenestre, elég edzett népeknek tűnnek, bár még csak második éve tréningezzük őket.)
A résztvevők mindent beleadva igyekeztek megoldani a feladatot.

(Figyeljétek meg ezt az ördögi arcot az első képen: én a Sátánt véltem felfedezni, mármint működését illetően. Életünkben nincs jelen, csak beleüvölt. Hallgatunk-e rá? Meghalljuk-e a másikat?)

Alul összehasonlítva a hallgatózási és az üzenetküldési fázis.
Amíg a vetélkedő lebonyolítói, a döntőbírák, a táborvezető, a zsűrielnök -- értsd: Dalma -- az eredmények értékelésére visszavonultak, én birkákat fotóztam.
A győztesek öröme.
Ismét szünet következett, illetve felkészülés a záróbulira. A késő éjszakába nyúló rendezvényen készített beszámoló olvasható ezen az oldalon.

(Ja, és vacsoráztunk is.)
 
Utolsó módosítás: 2009. augusztus 17.