Nehezen találtam meg ennek az oldalnak a címét. Tulajdonképpen most sem pontos, mert nem arról kívánok beszámolni, hogy én mit dolgozom, hanem hogy mások. De nem is munkáról van szó -- abban a pénzkeresős értelmében --, hanem az alkotásról. Tudom, hogy nehéz határvonalat húzni a kettő közé, mert vannak olyan kiváltságosok, akik számára a munka nem robot, hanem alkotás, és ezért még fizettséget is kapnak. Szerencsés egybeesés: boldog embernek tartom azt, akinek sikerül ebbe a helyzetbe juttatnia magát.
Szóval, fotóim egy másik vonulatáról van szó, amikor magát az alkotást, mint állapotot, életérzést próbálom egy (kettő, három stb.) fotón rögzíteni. Azt sem merem állítani, hogy sikerült, tehát az alant szereplő képeket nyugodtan lehet kísérleteknek tekinteni és szabadon kritizálni: örömmel fogadnék bármilyen kommentárt.
Magam sem gondoltam, hogy milyen nehéz képeket készíteni ebben a témakörben. Úgy érzem, hogy az alkotás folyamata olyan intim burkot hoz létre az alkotó és alkotása köré, amelybe nehéz betörni egy fényképezőgép objektívén keresztül. Pedig emlékszem, gyerekként milyen élmény volt nézni egy/a mestert, amikor dolgozik: legyen az fazekas, takács vagy éppen kőműves, vízvezetékszerelő, aki házunkat jött javítani. Mivel a legtöbb munka olyan, hogy az ember maga előtt végzi úgy, hogy föléhajol, következésképpen nem lehet felülről fotózni: le kell hajolni -- uram bocsá', -- meg kell alázkodni a mester előtt, hogy tevélkenysége rögzíthető legyen. Ennek felismerése számomra élmény volt, és boldogan tettem eleget ennek a kívánalomnak.
De szövegelek itt feleslegesen: lássuk a képeket, és utána kik-ki döntse el maga, hogy mellébeszéltem-é.
Erre a kategóriára ráadásul az is jellemző, hogy évfolyamonként nem sok alkotásra nyílik lehetőség.
De azért, igyekszem.