Tulajdonképpen teljesen véletlenszerűen jutott eszembe, hogy virágokat fényképezzek. Képeslapra való giccsfotóknak tartottam őket, holott számos természetfotós kedvenc témája a virág, vagy éppen a virágra szálló rovar. (Most elnézést kérek, hogy nem idézem hosszasan a példákat: a legutóbb tapasztalt fotópályázatokra beküldött képeket elemezvén arra az álláspontra jutottunk fiammal, hogy ez az a kategória, amellyel nem érdemes egyetlen versenyre sem benevezni.)
Ezennel mégis virágfotókat mutatok. Nem versenyszerűen, csak úgy. Töredelmesen be kell vallanom, ezek a fotók nélkülöznek bármiféle tudatos tervezést. Nem is virágfotózni indultam, csak egyszerűen az elém táruló (mikro)látvány megakasztott, és elkezdtem boncolgatni a szirmok között megbúvó, magamutogató, önmagát felkínáló, csalogató képet -- és a többit elvégezte a fényképezőgépem szoftvere, amit ezúton is csodálok.
Magam számára is meglepő módon, ezek a virágképek mégis valamit közvetítenek. Bár a virág-adományozó férfiak körébe sorolom magam, nem igazán tudok mit kezdeni azzal a filozófiával, hogy: amit nem tudsz elmondani szavakkal, mondd el egy virággal.
Márpedig ez a gondolatmenet működik. Mostanában ritkán veszek virágot -- kolléganőim például látványosan zavarba esnek tőle -- de az elektronikusan elküldött virág-fotók mindig sikeres válaszreakciókat robbantanak! Ki érti ezt?
A továbbbiakban szerepeljen itt néhány virágfotó -- amit már esetleg el is küldtem számomra tiszteletre méltó hölgyeknek. Tőlük elnézést kérek, hogy ajándékukat szélesebb nyilvánosság előtt is közzé teszem.
Levél a honlap szerkesztőjének