Magyarázkodás

Oldalaimon többször használtam/használom a találkozás szót. A vándor (csavargó, turista, felfedező) ahogy megy az általa tervezett vagy véletlenül adódó (eltévesztett) úton, tekintheti úgy, hogy minden kő, fű, fa, virág és látvány egy találkozás, amiért érdemes megállni és megkonzultálni magában, hogy az éppen megélt találkozásnak mi a (van-e) jelentősége, üzenete, öröme vagy ajándéka.
Ezen az oldalon visszatérnék a szó eredeti értelméhez: amikor egy másik emberrel találkozunk. Bennem eddig úgy volt, hogy az ilyen találkozásokról mindig szóban számolunk be: "Képzeld, tudod kivel találkoztam? Az úgy volt, hogy mentem befelé a városba, amikor ..."
Fényképezőgéppel a kézben még az ilyen hagyományos találkozásokat is másképp éli meg az ember. Az újdonság ebben az, hogy -- és ezt lejjebb bizonyítani is próbálom -- hogy úgy jön létre a találkozás, hogy az a másik nincs is -- nem is lehet -- tudatában annak, hogy találkoztunk.
Én pedig rögzítettem ezt a találkozást. Volt, amikor megkértek rá. Volt, amikor én kértem rá engedélyt. De a legtöbb fotó mégis "engedély nélkül" készült, leskelődő, paparazzis módon. Ez komoly dilemmát jelent számomra, hogy az ilyen ellesett találkozásokról szabad-e nekem beszámolni egy olyan nyílt felületen, mint az internet. Sokat tanakodtam képeim válogatása közben, és igyekeztem olyan képek bemutatására korlátozni magam, amelyek -- nagy valószínűséggel -- nem okoznak hátrányt a képen megjelenítettekre. Voltak számomra kedves képek, amelyek így kiestek ezen a szűrőn, de nehéz mások érzékenységét kiszámolni. Ezért kérek mindenkit, aki magára ismer ezeken a képeken, és ezt a megjelenést nem tartja előnyösnek/hasznosnak a maga számára: azonnal írjon, és a kifogásolt kép azonnal törlésre kerül erről az oldalról.
Már más oldalon is hivatkoztam a képek utóéletére. A találkozások képei gyakran igényelték a kapcsolatfelvételt a kép-alanyokkal. Ennek formája az volt, hogy megadtam a címemet, hogy -- igény szerint -- más is birtokolhassa ezeket a képeket. Ennek köszönhetően jónéhány levélváltás van már mögöttem, aminek tapasztalatait talán majd egyszer össze tudom foglalni.

 
Újra  
A fotózás alapszabálya  
Felszínek  
Hátterek  
Találkozások  
Események  
Történetek  
Mesterségem címere  
Virágoskert  
Töredékek  
Hírek  
Taizé  
Együtt  
Csavargó  
Ima  
Üzenet  
Panoráma  
   
   
   
   
   
   
   
   
 

Legyen ez a kép az első, amely számomra nagyon jól fejezi ki a találkozás meglepetését, örömét és mindenféle élményét.

Jósvafőn, a patakba gázoló gyerekek közé bevágtat a hucuj lovak húzta hintó.

 

Már a krasznahorkai várhoz felfelé menet találkoztam ezzel a zenésszel, de nem mertem lefotózni. Visszafele aztán már készültem -- dobtam pénzt a harmonikatokba -- és készítettem néhány fotót.

(További magyarázkodás: feleségem régebben haragudott rám, mert fotóim alapján mintha az emberiség kihalt volna, igyekeztem kivárni, míg a képmezőből eltűnik minden ember. Most próbálom tanulni, hogy a keresőmezőben felbukkanó ember léptéket és értelmet adhat a képeknek.)

 

 
Szintén egy nem várt találkozás, amely -- ez talán a képen is látható -- nemcsak az ikreknek, hanem a találkozás minden szemlélőjének élményt szerzett. Nekem is, alig tudtam az alapvető képszerkesztési szabályokra koncentrálni.
 
Édeskettesben egy pohár joghurttal.
 
Kuncsaftra vár a fagylatos lány.
 
Önfeledt öröm egy koncerten.
 
Azt hiszem, ezt a találkozást nem kell kommentálnom. Majdnem lemaradtam róla, mert egy kerékpáros éppen az optimális pillanatban hajtott bele a képbe. (Itt a hátsó kereke látszik.)
 
Ehhez a képhez is nehéz bármit hozzáfűznöm.
 

Fáradság?

Napfürdőzés?

Meditáció?

Nem oldom fel a rejtélyt: talán a fiatalember sem haragszik meg rám ezért a fotóért.

(Különben is, sokszor vásároltam náluk.)

 

Én a lovaskocsira koncentráltam, annak utasa viszont módfelett megörült a fotózásnak.

("Benne leszünk a tv-ben!")

 

Nem kifogástalan kép, de idetettem, mert számomra váratlan és szokatlan találkozás volt.

Székesfehérvár egyik terén fiatalok a tűzzel játszottak. Volt tűzfújás, zsonglőrködés égő fáklyákkal. Én pedig kűzdöttem, hogy hogyan lehet ezt a látványt rögzíteni.

 

Köszönet a zenéért.

 

Szintén zenész.

Óriási ajándék volt ez az alkalom. Én az amerikai légierő európai hadtestének fúvószenekari koncertjére mentem. Fotózást nem is terveztem a zsúfolásig megtelt teremben, de szerencsére a fotóstáska akkor már mint retikül, állandóan velem volt, és csak úgy, a helyemről készítettem néhány fotót.

(Hogy egy katonai fúvós zenekarban mit keres egy gitáros? Azt ne tőlem kérdezzék.)

 

Egy magát hajléktalannak valló költő.
Egy magát költőnek valló hajléktalan.
Egy magát ...

A fotózásra ő kért meg.

A hátteret is ő választotta -- könyvesbolt , de külön megkért arra, hogy a bolt (a cég) neve ne legyen látható.

Íme.

 
Ezt az ernyőt a templomkapu előtt le kellett fényképezni.
 
Ez -- és az alábbi kettő -- fotó is egy rendkívüli alkalommal készült. A Mecsek Egyesület a még meg sem nyitott Tettye-barlangban tartotta évzáróját. Ott találkoztam ezzel a barlangásszal ...
 
... és Nagy Bandó Andrással, akit az egyesület tiszteletbeli tagjának választott.
 
Egy portré a közönségből.
 

Erre a fotóra vagy két hónapig készültem, míg összejött.

A köd, mint olyan.

Ez a kép nem csak nekem, másoknak is meglepetést szerzett.

 
Utolsó módosítás: 2008. január 19. Levél a honlap tulajdonosának
Levél a honlap szerkesztőjének