Több, mint egyéves fotózás után elmondhatom, hogy gépem birtoklása alaposan megváltoztatta életemet, kapcsolataimat. Talán valahol már leírtam, hihetetlen felfedezésekre képes az ember, ha rögzíthető látványokat keresve néz körül az akár ezerszer látott környezetében. Ezeket a felfedezéseket a képek rögzítik, rögzíthetik, és mások számára is élménnyé válhat. Az élményközvetítés révén több emberrel kerültem kapcsolatba, néha meglepő találkozásokkal, párbeszédekkel, élőben vagy az internet közvetítésével.
Van viszont egy másik, nagyon komoly változás. Amikor nem képeket találok a gépemmel ólálkodva, hanem történeteket. Nem képekben elmesélhető történetre, mesére gondolok, vagy fotósorozatra, hanem szavakba foglalt -- vagy ténylegesen, párbeszédben megismert -- történetre. Lehet, hogy készültek fotók is, de ebben az esetben számomra a leírható megismerés fontosabb, mint a kép.
Kérem, hogy így olvassák az erről az oldalról elérhető történeteket. (Tulajdonképpen "A fotózás alapszabálya" oldal a prototípusa ennek a kategóriának.) Előfordul, hogy egy képet is odabiggyesztek a történet elejére, vagy végére, de ez tényleg csak illusztráció, bizonyítási szándékkal, hogy tényleg. Ha úgy érzik, hogy zavaró, akár le is vehetem.