Sokat tanakodtam, sőt még konzultáltam is ezen oldal megnyitása előtt.
Első szándékom az volt, hogy versoldalt nyitok. De mit keresnek egy fotós oldalon versek? Bár akik már régebb óta látogatják gyűjteményemet, mondhatják, hogy épp eleget szövegelek a képek mellé, ne szégyeljem magam továbbirogatni.
De szabad-e kép mellé verset írni? Az interneten jónéhány olyan hely található, ahol verses képeslapokat mutagatnak, illetve ilyeneket lehet letölteni. Óriási grafikai feladat, hogy a szöveg olvasható maradjon, és a képből is látszódjon valami. (Jó, tudom, a Photoshop minden problémát megold.) Én ezt szentségtörésnek érzem. Ha szöveget írok a kép mellé, akkor a képet kiindulópontnak tekintem, amely gondolataimat elindítja, és tulajdonképpen kivezet a képből. Persze, az sem kizárt, hogy visszatalál oda. Ezért szöveget semmikép nem írnék a képre. Csak mellé, alá, köré. (Gyakran gondolkodom a szöveg, a cím helyén.)
Szabad-e vers mellé képet tenni? Szabad-e a verset illusztrálni? Ne higgye senki, hogy nem láttam még illusztrált verseskötetet, neves grafikusok példáit is sorolhatnám, de az ő esetükben az történt, hogy a költő megírta versét, az megállt önmagában, és megérintett, megszólított egy másik művészt, és ebből lett az illusztráció, amely olyannyira önálló alkotás, hogy minden további nélkül szerepelhet kiállításon is.
Lehet, hogy ez a hamarosan innen elérhető képekre és versekre is igaz lehet. Márminthogy önállóan is életképesek. Csak itt van egy bökkenő: amit ide feltöltök -- képek és versre hasonlító szósorok -- azok legtöbbször együtt születtek. Nehéz ezt az élményt leírni, hogy meglátok egy képet a maga valóságában, még nem fotó mivoltában, de megragad, és úgy érzem, hogy rögzíthető.
Kiderül, nemcsak a fényképezőgép által. Szavak szöknek elő, próbálkoznak sorba álni, hogy értelmet kapjanak, és az exponáló gomb lenyomása után elő kell vennem a jegyzetfüzetet, hogy egy másik módon is rögzüljön a látvány. Mert a szavak ahhoz kapcsolódnak, amit látok. Valamint a pillanathoz. Előfordult már, hogy nem írtam le azonnal -- jöttek az újabb képek -- és hiába néztem otthon a fotót, már nem álltak össze a szavak egy gondolatritmusba.
Mert a pillanatról szólnak, az akkorról és az ottról. Némelyiket megpróbáltam itthon vagy később folytani. Nem ment. Ezért adtam ennek az oldalnak ezt a címet: Töredékek.