Magyarázkodás
Az ima lényegét – azt hiszem – nem kell elmagyaráznom. Nem is kívánok itt holmi tanulmányba fogni lényegét illetően, hiszen ezt nálam érdemesebbek megtették – ráadásul jó régen. Luther Márton Nagy Kátéjára (1529) gondolok. Bár tanultam róla többször is – talán még vizsgáztam is belőle – a minap újra kezembe került, és a Miatyánkról szóló rész revelációként hatott rám. Mint amikor kinyitják az ablakot, és a friss tavaszi szél kifújja a tél széngázos, poros levegőjét.
Luther imádkozni tanít. De miért kell tanítani egy olyan imádságot – a Miatyánkot – amit úgyis mindenki(?) tud? A döbbenet az, hogy a helyzet semmit sem változott másfél évezred alatt, mert a tanítványok is ezt kérik Jézustól: „Uram, taníts minket imádkozni...” (Lk 11,1) Pedig akkor is létezett alapima Izráel fiainak, a Smá Jiszraél  (Halljad Izráel) csodálatos szövege, amelyet a Tóra is rögzített Mózes ötödik könyve hatodik fejezetében.
Az izgalmas számomra az, hogy komoly különbséget érzek az egyéni fohász – jajj, ma ne feleljek matekból, ne találkozzak a főnökömmel, gyógyuljon meg Édesanyám, könnyebbítsd szenvedésemet – és az előre megírt, betanult, gyakorta elmondott ima között, amit gyakran egy imaalkalom lezárásaként, kötelességszerűen mondunk el.
A liturgikus ima. Ez az, ami engem különösen érdekel. Ami egy közösség előtt hangzik el, vagy közösen mond el. Vonzódom a liturgiákhoz, és előszeretettel látogatom különböző (keresztény-keresztyén) gyülekezetek szertartásait különböző országokban, és az ima mindig megragad. Akkor is, ha azt a pap/lelkész/lelkipásztor csak maga mondja az oltár előtt. Úgy éreztem mindig, hogy nekem is mondja, és helyettem is mondja. Soha nem éreztem azt, hogy: na, ezt nem! A közösséget teremtő ima!
Ebből a szempontból lett számomra óriási élmény az anglikán egyház imádságos könyve, a Book of Common Prayer, amellyel angliai utaimon találkoztam először, és rendszeresen vissza-visszatérek hozzá. Vannak nevezetes emberek híres imái, de ezt a vaskos gyűjteményt forgatva mindig azt érzem, hogy itt gyülekezetek, közösségek évszázadokon keresztül mondogatták, csiszolták az imák szavait úgy, hogy ma kristálytiszta gyémántként ragyognak, egy veszző, egy ióta sem hagyható ki belőlük. (Néhányat le is fordítottam közülük.)
Ezután bátorkodom előhozakodni az én imáimmal. Túlzás lenne azt mondani, hogy ezek közösségek által elfogadott, rendszeresen használt közösségi imák lennének. De közösségben fogalmazódtak meg, egy-egy jól meghatározott alkalommal. Dátumot nem írok, csak az alkalmakra hivatkozom.
Ha bárki úgy érzi, hogy az itt szereplő imák használhatók akár maga, akár közössége számára: mondja/mondják nyugodtan.
 
Újra  
A fotózás alapszabálya  
Felszínek  
Hátterek  
Találkozások  
Események  
Történetek  
Mesterségem címere  
Virágoskert  
Töredékek  
Hírek  
Taizé  
Együtt  
Csavargó  
Ima  
Üzenet  
Panoráma  
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
     
  Magamba zárt lelkemből szakad fel a sóhaj:
ó, jaj, sehol a kulcs, mely lyukat találva
ajtót nyit hozzád, Uram!
Alpha-kurzus
     
  Tálcán hozom eléd örömöm:
Uram, köszönöm, köszönöm, köszönöm!
Amit jelent unokám, ki lám,
ily váratlanul, de tudottan
toppant életembe
az általad szerzettbe
és adtam tovább, hogy más is lássa:
dicsőséged áldja,
hogy legyünk többen gyermekeid.
Unokám születésekor
     
  Jöjj, Teremtő Szentlélek, ki arcot adtál világunknak.
Add, hogy orrunk újra érezze életadó erődet.
Fújd ki szívünkből bűnünk hamuját,
hogy tisztán loboghassunk szereteted tüzében.
Áraszd reánk ajándékaid örömét,
közösen, és kinek-kinek személy szerint,
hogy általad közösséget találjunk egymással.
Terelj bennünket Mennyei Atyánk örök házába,
hogy együtt megálhassunk Megváltó Urunk dicsőségében.
Szentlélek-hétvége
     
  Arcodat viselem Uram,
hiszen képmásodra teremtettél.
Lelked nélkül üres vagyok:
átfúj rajtam a szél,
átesik rajtam az eső,
és az emberek átnéznek rajtam.
Te tölts el Szentlelkeddel,
hogy a széllel dacolva megismerjem erőmet,
az eső lemossa rólam a világ mocskát,
és az emberek meglássák rajtam,
hogy Hozzád tartozom.
Szentlélek-hétvége
     
  Erős váram vagy, Uram!
Áldom falaidat, melyek megőriznek
minden bajtól és veszedelemtől.
Köszönöm, hogy úgy zársz magadba,
hogy nem vagyok fogoly.
Szabadon járhatok-kelhetek,
találkozhatok gyermekeiddel,
akiknek segíthetek,
és olyanokkal, akik nekem segítenek:
örömmel töltve fel életemet.
Tarka-Barka Nagyima
     
  Istenem, köszönöm a lehetőségeket,
melyeket életemben elém tártál.
Erősíts abban,
hogy a nekem szánt örömöt
el ne veszítsem.
A nap végére
     
  Várni jó, Uram,
ha van
bármit kitárni
az érkező előtt.
Köszönöm
az elkészült utat,
a megérkezés örömét.
Tarka-Barka Nagyima
(2016. Ádvent)
 
Utolsó módosítás:
2016. december 16
Levél a honlap tulajdonosának
Levél a honlap szerkesztőjének