Ezen a helyen a honlap tulajdonosának bemutatkozása szokott szerepelni.
Született, járt iskolába, szakmája van, családot alapított, gyerekei születtek, elvált, kedvenc hobbija rágógumik leglehetetlenebb helyekre ragasztása, satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Igen, valami ilyesmiken én is át mentem. De vajon azonos vagyok-e ezekkel a majd minden statisztikában előforduló paraméterekkel? És valóban ezeket az információkat kívánom szerteszórni saját honlapomon?
Másik lehetőség, hogy azt sorolom fel - mintegy jó Europass önéletrajzban - hogy hány iskolába jártam, hány munkahelyem volt, milyen nyelvvizsgáim vannak, hány könyvet írtam és miben érzem kompetensnek magam. Trófeagyűjtemény. De miért nem soroljuk fel, hogy hány balesetet okoztunk, hányszor indult ellenünk törvényszéki eljárás, és nem adtunk aprót a tőlünk kéregető koldusnak?
Átélve néhány válságos időszakot, hajlamos vagyok túlélőnek tekinteni magam. Nem úgy, hogy ismerek különleges túlélési praktikákat, és így képes vagyok bármilyen veszélyhelyzetet megoldani -- akár mások, vagy éppen én idéztem azt elő. A túlélést én mindig kaptam. Találtam. Nem tervezett módon, nem szervezett mentőakcióban. Kirajzolódott előttem az úton, nekem csak fel kellett ismernem. Életem jelenlegi (harmadik) szakaszában ez a felismerés vált fontossá -- a találkozás emberekkel, jelenséggekkel, egy látvánnyal, egy élménnyel úgy, hogy bármi segítséggé válhat. Az innen nyíló oldalakon ezekről a találkozásélményekről szeretnék beszámolni képek és némi szöveg segítségével. Nem blogot tervezek, nem ígérek napi/heti/havi rendszerességet, ha összejön egy tematikus anyag, akkor azt feldolgozom és megjelentetem, ugyanakkor a már itt található gyűjtemények is bővülhetnek, változhatnak.
A fényképezőgéppel való foglalatoskodást erősen többdimenziós tevékenységként élem meg. Nyilvánvalóan ezek a képek rólam is szólnak, sokat elárulnak arról, hogy hol élek, merre járok. Kirajzolják az én túlélőpályámat. Ugyanakkor fordítva is működik ez a kapcsolat: a nálam lévő fényképezőgép befolyásol abban, hogy mit csináljak, merre menjek. Az izgalmas ebben az, hogy a már látott (fényképezett) dolgok ugyanannyira vonzanak, mint az új látványok. Új dolog az is, hogy a képeknek komoly utóéletük van, és társasági kapcsolataimat, környezetemmel megvalósított kommunikációmat is befolyásolják. Úgy élem meg, hogy a megszerzett képek kikövetelik a bemutatást. Ennek pedig nagyon jó formája az internet -- ezt szűkebb baráti körömmel már megvalósítottam.
Most megpróbálok szélesebb nyilvánosság elé lépni, így született a saját honlap ötlete. Akinek bármelyik képhez vagy szövegemhez hozzáfűznivalója akad, minden oldal alján ott találja a címemet: kérem írjon!